Az igazán sikeres élsportolót az különbözteti meg a többitől, hogy jobban hisz magában. Akaratosabb és makacsabb versenytársainál. Akárcsak Sylvester Stallone, aki ezt filmet szinte magáról írta. Merthogy ő jegyzi a híres Rocky című film forgatókönyvét.Stallonét hajlamosak vagyunk egy ackciófilmes sablonszínészként elkönyvelni, pedig jóval több annál. A Rocky-val olyan filmet alkotott meg, amelyért Röhrig Géza, a Saul fia színésze személyesen mondott neki köszönetet a Golden Globe-díjátadón. És ezzel a hálával valószínűleg nincs egyedül. A Rocky az akareterőről szól, arról, hogy nincs lehetetlen, csak megfutamodás.De kicsoda valójában Sylvester Stallone? Honnan indult ez a napjainkban már legendának számító színész? Sylvester Gardenzio Stallone 1946. július 6-án született Hell's Kitchenben, New York egyik rosszhírű nyomornegyedében, mely sokáig a maffia központja is volt. Tehát a lepusztult környék, és a rossz arcú alakok, akik a Rocky-ban szerepelnek, valóságihlette figurák. Stallone születése problémás volt, az orvos csak fogóval tudta világra segíteni, de az eszköz megsértett egy ideget a babánál, ezért Sylvester fél arca részlegesen lebénult,  a száját sem tudta rendesen mozgatni, beszéde később nehezen érthető lett. Gyerektársai ezért rengeteget csúfolják, sokat van egyedül. A család bizonytalan anyagi helyezete miatt átmenetileg nevelőotthonokba is kerül, majd szülei válása után apjánál él, 15 éves korától pedig anyjánál. Stallonét 14 iskolából rúgják ki, lélekben szinte mindig hajléktalan. Arról álmodozik, hogy szuperhős lesz (ezért valószínűleg felnőtt korában a Dredd Bíró szerepének eljátszása igazi elégtétel lehetett neki), iskolai egyenruhája alatt szuperhős jelmezt hord, egyszer még a hálószobája ablakából is kiugrik a jelmezben egy esernyőt szorongatva. Szerencsére megússza egy kulcscsonttöréssel. A lelkében felgyűlt dühöt nem külső vagy belső agresszióként engedi ki, hanem sportollással vezeti le. Súlyt emel, vív  (talán az a jellegzetes táncolós boxolás és futás is innen ered a Rocky-ban?), focizik és diszkoszt vet. Sportösztöndíjjal az 1263 méter magasan fekvő, svájci Leysinbe kerül az American College of Switzerland hallgatójaként. Itt ismerkedik meg a színészkedéssel. A svájci egyetemen eljátssza Arthur Miller Az ügynök halála című drámájából Biffet, melyre remek visszajelzéseket kap. Ezután Amerikában, a University of Miamin kezd drámát tanulni, de itt sem marad meg sokáig (mily meglepő), New Yorkba költözik, hogy filmszínész lehessen. 

A karrierje gyatrán indul (mondjuk, a nehezen érthető beszéd nem nagy segítség a berobbanásban). Ugyan szerepel egy Kojak-részben és Woody Allen Banánköztársaság című filmjében is, de Stallone nyomorog. Mindent elvállal, hogy éhen ne haljon: fodrászkodik, moziban jegyszedő, és a Central Park állatkertjében az oroszlán ketrecét is takarítja. A Rocky-ban szereplő állatszeretetének egyik legszebb jelenete, melyben barátnőjétől egy kutyát kap ajándékba a reggeli futó edzéseihez, szintén megható tényeken alapul. A kezdő színész, már a Rocky forgatókönyvével a zsebében, de még producerek után kajtatva, kénytelen volt eladni kutyáját (a filmben szereplő, cuki ebet), mert nem tudott neki eledelt  venni. A film bevételeiből első dolga volt, hogy azonnal visszavásárolja kis (nagy) kedvencét. Ebbe a szegénységbe hoz fordulatot a Rocky sikere, melynek filmes rentábilitása példanélküli Hollywoodban: 1 millió dollárból forgatták, olyan alacsony költségvetésből, hogy a filmben például feltűnnek Stallone ismerősei is statisztaként, bátyja utcai énekesként, apja időmérőként. Ehhez képest a film összesen 225 millió dollárt produkál. De nemcsak anyagi sikert ért el Sylverster a filmmel, hanem szakmait is. A színész forgatókönyvét ugyan többször át kellett dolgozni, de a végeredmény még így is önmagáért beszél: a Rocky-t tíz Oscar-díjra jelölték, melyből hármat meg is kapott.A Rocky sikere után egyre jobban látható rajta a testépítés iránti szenvedélye. Stallone azon kevés színész közé tartozik, akik folyamatosan meg tudták őrizni jó kondíciójukat. Ugyan a Rocky-sorozat legfrissebb tagjában, a Creed, Apolló fiában már nem nyomna le olyan félkezes fekvőtámaszokat, mint a Rocky első részében, de azért sokan örülnének, ha hetvenévesen csak felennyire fittek tudnának maradni. A Rambo-sorozatban már szuperre gyúrtan látjuk, ugyanakkor nem tűnik el érzékeny, drámai lelke sem. Ennek a filmnek a forgatókönyvébe is beleszól: neki köszönhetjük, hogy Rambo nem öl meg annyi rendőrt, és hogy sokkal érzelmesebb, árnyaltabb, emberibb lesz a karakter, mint az eredeti regényben.

Érzékenységére remek példa még különc hobbija, a festészet, melyet kamaszkora óta folyamatosan űz. A festés  hobbi marad nála egészen addig, amíg egy svájci galéria tulajdonosa fel nem fedezi, majd 2011-ben Európát bejáró vándorkiállítást nem rendeznek neki. Képei, melyek többnyire önarcképek, tele vannak vibráló fájdalommal, csorgó vérként lefolyó festékcsíkokkal: kicsit mintha Frida Kahlo és Pollock  világa keveredne műveiben. Stallone amúgy magát jobb festőnek tartja, mint színésznek.Hogy mennyire jó színész? Egyéni ízlés kérdése. Mindenesetre a legrosszabb színésznek járó Arany Málna-díjat Sylvester Stallone nagyon sokszor elnyerte. De a kedvét ez sem tudta elvenni az élettől és a filmezéstől. Mert olyan makacs és kitartó, hogy kemény munkával a nyomornegyedből a hollywoodi sztárok csillogó világába küzdötte fel magát, sőt tavaly, 69 évesen végre nyert egy díjat, amely nem a legpocsékabb, hanem a legjobb színésznek jár: a Gloden Globe-ot. Rocky szavaival élve: "Nem az számít, hogy mekkorát tudsz ütni, hanem hogy milyen keményen állod az ütéseket, miközben mész előre." És akármennyire szájbarágósan klisés is ez a gondolat, mindenki tanulhat belőle. Sportoló és civil egyaránt.