Régen többször jártunk ide a barátnőmmel menüzni (most is erre készülünk), akkoriban nagyon tetszett a hely, kíváncsi vagyok ennyi idő után, milyen hatással lesz rám. Amíg az ebédpartnerem várom, kicsit körbenézek. A design kreatív letisztultsága még most is megragad. A szürke a narancs-barna-szürke színvilág teljesen hozza a retrohangulatot, a kis korallsárga gerberák, a kommunizusban divatos tölgybútorok, textilülőkés műanyagszékek, és egy Stark Trek remake-be is simán beleillő, szocreállámpák is ezt az érzést hivatottak erősíteni.Közelebb megyek a terem egyik sarkának szürke, filcbuborékos faldíszéhez. -Hiszen ez pont olyan, mint egy hangstúdió szigetelő anyaga! - gondolom magamban csodálkozva. Merthogy az is, tudom meg a honlapról. Nagyon menő darab, legszívesebben össze-vissza simogatnám, de hát ilyet mégsem illik. Marad távolságtartó gyönyörködés.Az étterem másik felében a nosztalgikusan giccses tapéták bódítják el az ide érkezőt, melyek bokulikusan igéző mintáikkal simán taroltak voltak a 70-es évek divatkifutóin is. Az élő növényfal is elbűvöli a vendégeket látványával és elevenségével, szinte látni, ahogy lélegeznek a zöldek. Kár, hogy nem ide ültem le, sebaj, majd legközelebb jobban odafigyelek, hogy közelebb kerüljek a lüktető  fotoszintézishez.Hogy a várakozás gyorsabban teljen, rendelek egy meleg italt, egy spéci kávét, ami mindig sokat elmond egy helyről. A Ginger Coffee-ra esik a választásom. Ez egy hosszú kávé, tejszínkrémmel a tetején, melyet barnacukorral, fahéjjal, gyömbérrel és kardamommal ízesítenek. Kellemes élmény, egy kis karácsonyt is kortyolok vele együtt. A pincér közben kérdezgeti, hogy ilyenre gondoltam-e, mert hozhat még tejet, cukrot, bármit. Igen lelkes és készséges, pedig nagy a pörgés, igazi ebédideji teltházas hangulat van.A barátnőm késik. Na, jó, nézzük meg, mit lehet tudni a Menza megnyitásának ötletéről. Akkoriban a Liszt Ferenc téren csak idegen hangzású nevek fogadták az enni és inni vágyókat, ráadásul a legtöbb hely igen magas árkategóriában tette ezt. A tulajdonos így emlékszik vissza: "Amikor egy barátomnak - az Incognito akkori tulajdonosának - mondtam, hogy Menzának fogják hívni az új éttermet, és tojásos nokedlit meg sült hekket fogunk árulni, egy hétig röhögött rajta” - illusztrálja az akkori üzleti környezetet Vidák László (aki amúgy a Tisza cipő újrafeltalálója, egy másik menő retróterméké). Hát azóta már nem hiszem, hogy bárki is röhögne: a Menzát mindenki komolyan veszi, és komolyan szereti.Tényleg szinte mindenki. Az itt töltött idő alatt találkoztam babakocsival érkező anyukával, akinek hopp, kerítettek egy etetőszéket, és monstrum járgánynak is találtak helyet. Láttam óvodásokkal érkező mamákat menüzni. Magányos irodistát ebédelni. Hangos üzeletembereket tárgyalni. Vihogó turistákat iszogatni. És idős hölgyeket kávézgatni.Nemsokára befut a barátnőm. Végre eszünk.  A Menza menüről azt kell tudni, hogy nemcsak finom, de nagyon meg is éri az árát. 1290 forintért két fogást kap az ember, két jókora adagot: férfiaknak is simán laktató mennyiséget. Az első fogás töltött káposzta: omlós, fűszeres, szaftos, nem túlfőtt, harmonikus darab, melyhez a magyar igényeknek megfelelően rengeteg kenyér dukál. Mert hiába vagyunk a Liszt Ferenc tér közepén, ahol a legtöbben csak a turisták becsalogatásával vannak elfoglalva, a Menza bizony a hazai igányeket is szem előtt tartja. Állítólag a klasszikus magyaros fogásokat a séf nem tudja levenni az étlapról, mert akkor parasztlázadás törne ki. Így hát maradnak.A második fogás meggyes pite fahéjes vaníliasodóval. Olyan hatalmas süteményt raknak le elém, hogy alig bírom magamba tömni. Pedig az íze isteni, és mind be akarnám falni. A ropogós, ám lágy tészta, az üde-savanykás (nem konzerv) meggy, és a selymes vaníliakrém együtt mennyei. Mmm. Szerintem hangosan dorombolok, miközben eszem a pitét. (A Sejtcserés támadás című filmből megvan, hogyan eszik a férfi főszereplő meg a fia? Hangos morgás és élvezkedés közötti hanggal kísérnek minden egyes falatot, kábé, mint most én.)Pukkadozva ülök az asztalnál, miközben Kirk kapitány lámpáit szemlélem a fejem felett. Illetve az űrhajós vezérlőasztal-alakú pultokat oldalt. Igazi időutazásban van élményem, de olyanban, amikor az ember legszívesebben ott maradna a múltban. Vagy idehozná magával a jelenbe, ahogyan a Menza is teszi.