Púder Bár, alsó rendezvényterem, 17 óra. Az első sorokban 10 éves forma fiúk és lányok súgnak össze, némelyikükön egyesületi póló vagy melegítőfelső. A legtöbb gyereknél egy könyv, amely a versenyúszásról szól. Vagyis róluk. Hiszen a jelenlévő fiatalok vérbeli versenyúszók, a TFSE Úszószakosztályának tagjai. Kezükben pedig az Úszósuli c. kötet, amely a Kékek csapatának kalandjait meséli el, és amelynek jórészt ők voltak az ihletői. Elszántságuk, kitartásuk,  figyelemre méltó akaraterejük és persze rendíthetetlen jókedvük inspirálta a kötetet.Nemsokára befut a TFSE csapatának edzője, Szájer Péter is. TF-es kék pólójában pont úgy ügyel úszógyerekeinek testi és lelki épségére, mint a könyvben megjelenő, képzeletbeli mása (csak éppen ő sokkal sportosabb), Ezző bá.És itt van persze a délután sztárja, Kozma Dominik is, a MTK népszerű úszója, akit Tóth Ramon edző személyesen kísért el erre  könyvbemutatóra. Látszik rajtuk, hogy meghitt a kapcsolat közöttük, valószínűleg ez a hatékony, közös munka alapja. Dominik laza eleganciával ül le a színpadra, és csillogó szemekkel várja a kérdéseket. Mosolyog, magyaráz, elkápráztatja a versenyúszó gyerekeket és a szülőket.

Megosztja velünk, hogyan szerettette meg vele az úszást Pecsics Zsuzsa a Kőbányában, hogy az úszás milyen rendszerességet hozott az életébe már gyerekként is, mintha munkahelyre járna. Elmondja, milyen szoros barátság fűzi Bernek Péterhez, akivel általános iskolába és sokáig úszóegyesületbe is együtt járt, és bizonyos értelemben a példaképe. Mesél arról, hogy milyen trükkök vannak arra, hogy egy úszó elterelje a figyelmét a monotóniáról, (ő volt, hogy verseket is költött úszás közben), de legtöbbször egyébként nem is érzi egyhangúnak az edzéseket.Elárulja nekünk, hogy egy kicsit lázadó személyiség, aki bizony nem átallja az edzőnek elmondani ellentétes véleményét, ha épp úgy hozza a helyzet. Megsúgja, hogy az sem jó, ha a sportoló túlságosan akarja azt az aranyérmet, mert könnyen görcsössé válhat, és ez akadályozhatja az úszásban, és mennyit számít, hogy a versenyző elhiggye magáról, meg tudja csinálni, és ezzel az önbizalommal ússzon a medencében. Beszél arról is, hogy ő bizony szerette az ismétléseket, ha netán nem úszott meg edzésen egy szintidőt, ami pedig sokszor az úszók mumusa. Megtudjuk tőle, pontosan mi is történt a vállával (egy darab porcot és kulcscsont-darabkát is eltávolítottak belőle a műtét során), mi pedig ámuldozva hallgatjuk, hogyan bírja ennek ellenére is a napi 6 óra edzést, mely alól csak a vasárnap kivétel.Türelmes derűvel tűri, hogy a beszélgetés után a gyerekek megrohamozzák, és autogramokat kérjenek tőle. Lelkesen osztogat aláírást színes papírokra, Kozma Dominikos pöttyös kártyára, pólóra, könyvbe, sőt  kargipszre is. Még egy harminc darabos aláírás-megrendelést is derűsen fogad, melyet egy osztálynak visznek majd el (igaz utána azért néhány csuklólazító gyakorlatot muszáj elvégeznie). Majd őszinte kedvességgel áll be fótokhoz, öleli át a kis versenyúszókat, nevet rájuk, és mindegyikükhöz van egy biztató szava. 

Az ifjú úszók pedig elvarázsoldóva bámulják, és talán otthon majd arról álmodoznak, hogy olyan sikeresek lesznek, mint Kozma Dominik. Vagy ha más nem, legalább olyan magasak. Vagy netán annyira izmosak. Vagy ha esetleg ez sem megy, akkor annyira életteliek és mosolygósak, mint ő.