Erre igen egyszerű a válasz: minél hamarabb, annál jobb. Sokan már eleve úszóoviba küldik a gyereket, akár mozgásszervi fejlesztés céljából, akár kifejezetten a későbbi versenyeztetés miatt. Vagy sportoló volt az egyik szülő, netán a TF-en végzett, és azért jár a lurkó sportosabb oviba. 

Az mindenesetre tény, hogy azok a gyerekek, akik már ovisként megtanulták az alap úszásnemeket, és tudnak,  például hatévesen pillangózni, egy darabig fergeteges előnyre tesznek szert a versenyeken.

Persze az áltlános jelenség inkább az, hogy ovis korban sima tanfolyam jelleggel hordja el a szülő a gyerekét úszni (hogy el lehessen vele menni a tengerhez és a Balatonhoz, anélkül, hogy mindig a vízi mentőket kéne riasztani), ott pedig egy edző felfigyel a gyerekre. Vagy a csemete könyörög azért, hadd lehessen a heti kettő alkalomnál többször is vízben.

Ez általában nagyovis korban következik be. Idén a 2010-es születésű gyerekek már leigazholhatnak, és járhatnak versenyekre (nagyon cukik, ahogy ezek a pöttöm sportolók, mondjuk, életük első 50 méter hátát leússzák), tehát egy hatévest már bátran el lehet vinni egy úszó egyesülethez. 

Természetesen erre sincsen kőbe vésett szabály: Gyurta Dani már négyévesen elkezdte az úszást, Jakabos Zsuzsanna csak nyolcévesen, nyilván a tehetség sok akadályt legyőz. De az tény, hogy egy nyolcévesnek azért  picit nehezebb, mert míg a többiek már legalább kétéves versenyrutinnal rendelkeznek, addig neki a nulláról kell kezdeni a tapasztalást.

A nagyobbik lányomat hétéves korában vittem el a TF Úszó Egyesületébe, és mutattam meg Szájer Péter edzőnek, aki azt mondta, szinte az utolsó pillanatban jöttünk. A lányom hamar behozta a lemaradást, de azért a versenyeken még sokáig zöldfülűként viselkedett: tanulnia kellett a rajtot, a helyes benyúlást, szabályos fordulót stb. (és ezért sokszor még kizárták vagy épp bénácskának érezte magát), míg a többieknek ezek a dolgok már vígan mentek.

Összeségében tehát el lehet mondani, hogy az úszás egy korán kezdő sport (nem úgy, mint, mondjuk, a kosárlabda), tehát, ha jót akarunk a gyereküknek, akkor érdemes viszonylag időben leigazoltatni. Ki tudja, a végén még komolyabban is akar majd az úszással foglalkozni? Ha meg csak pár évig csinálja, akkor is olyan masszív szív- és érrendszere és bivalyerős tüdeje lesz az úszásnak köszönhetően, amiért később még hálás lesz nekünk.