A Szent István Bazilika környéke hihetetlen változáson ment át az utóbbi időben: sorra nyílnak a menő helyek, olyan belső designnal és ételkínálattal, amely bármelyik külföldi, trendi nagyvárosban megállná a helyét. A templom mellett, szinte a közvetlen szomszédságában található a 0.75, mely a Gellért térnél található Palack nagytestvére. A Palackot ismerjük, szeretjük, többször boroztunk már ott, és kóstoltuk meg izgalmas, hidegkonyhás finomságaikat, gondoltuk, eljövünk ide is, ráadásul a lányainkkal. Most ugrik a majom a vízbe, mert egy gyerek igazán kritikus tud lenni!A Bazilika előtti karácsonyi vásári forgatagból érkezünk ide, kicsit még zsong a fejünk a harangok csilingelésétől, a gesztenye héjának pattogásától és a tömeg duruzsolásától. Orrunkban pedig a kürtőskalács, flódni, sült kolbász és forralt bor illata. A bejáratnál egy kedves pincérnő fogad, segít helyet keresni: meg is találjuk egy magas székekkel körbevett asztalnál, ahonnan rálátni a hőszigetelő fóliával védett teraszra, és egy kicsit a karácsonyi vásár színes káoszára is.Az italokat hamar kitaláljuk: mivel a lányaim limonádé-függők, könnyű dönteniük. Egy Piroska (erdei gyümölcsös) és egy Zöldfülű (kiwis-citromos) lesz a befutó. Engem a szörpök varázsolnak el (kalandos "Csupaszörp" néven futnak, lehet, hogy a jó kis elnevezés miatt?), és egy gyömbéres háziszörpre esik a választásom. A férjem marad a jól bevált ásványvízénél.

Az ételekkel sem szöszölünk sokat, mivel úszóversenyről érkeztünk, és mindenki roppant éhes, még a lelátón lustálkodó szülők is (vagyis mi), akiknek egy számot sem kellett leúszniuk. Én közben elmerengek a gyömbérszörpömön, hogy ez milyen isteni, és vajon én otthon miért nem csinálok ilyet? A levendula-, menta- és bodzaszörpöm receptjének mintájára biztosan könnyű lenne.Amíg az ételeink készülnek, gyorsan körbelesek a helyen, hogy milyen emberek járnak ide. Csak gazdag turisták? Vagy átlagos földi halandó, netán hazai látogató is előfordul itt? A vendégek társasága szimpatikusan vegyes, ez nem egy Bazilika melletti luxushely, ahol majdnem egy minimálbérbe kerül egy vacsora. Ül itt hangos turistabrigád, akik csak egy forró italra és levesre térnek be, merengve borozgató baráti társaság, capuccino mellett trécselve karácsonyi ajándékot cserélő, 30-as barátnők, kialvatlan fejű család kisbabával, és egy 60 éves házaspár. Ez utóbbi amíg mellettünk ültek és ettek, egy árva szót sem szóltak egymáshoz (direkt figyeltem őket, mert fülsüketítő volt a némaságuk), pedig rémesen guszta volt a kajájuk, és még arról sem tudtak diskurálni. De ez a rosszul sikerült házasság, minden bizonnyal nem a hely hibája.A legviccesebb figura a 0.75-ben egy magas külföldi fiú volt, aki a barátnőjével érkezett, és a hátán fura táskát cipelt. Pontosabban egy hátizsák alapvázát, amire fifikásan longboardot lehetett aggatni, hogyha elfáradt az ember, és már nem akar gurulni, a hátára kaphassa a járgányt. Szupervagányan nézett ki. A pincérek ugyanolyan derűs arccal szolgálták ki ezt a lazán öltözött, különös fiút, mint az elegánsabb, karótnyeltebb vendégeket.Hamar megkapjuk az ételeink. A lányok rántott tanyasi csirkét kapnak rizibizivel és tejfölös uborkasaltával, két tányéron. Hát igen, a 8 és 10 éves korosztály nem éppen a kísérletező kedvéről híres. A kis hölgyek elégedettek a fogással, csupán az egyikük jegyzi meg, hogy a borsó picit kemény maradt. Igazi borsószemkirálykisasszony. A ropogós, illatos csirkehús viszont csont nélkül átment a tesztjükön. Akárcsak a limonádé. A férjem a paprikás csirke mellett döntött, mely igen baráti áron kapható, 2390 forintért. Ebből én is kapok kóstolót: omlós, ízes, megfelelő ízű és állagú szaftban lubickoló, paprikás álom érkezik helyes kis lábasban. Mellé juhturós nokedli dukál, ami igen kellemes párosítás, elégedett ízlelőbimbókkal nyugtázom az aromákat. Az uramnak talán egy kicsit apró adag (igen-igen jó evő, csak egy farkasfalka étvágya vetekszik az övével), de mivel úgyis veszünk kint kürtős kalácsot, pont elég lesz.Én egy salátát kértem csicseriborsó fasírttal, mentás-joghurtos uborkával, ami igen érdekes volt és kellemes, de esetleg picit megbolondítottam volna valamivel. Aprónyi őrült ízzel és színnel (karamellizált sütőtök-kocka? birsalmasajt dióval?), és egy kicsit több szafttal a salátalevelekre. De a fogás még is így is a topkategóriába tartozik. Imádtam.Levezetésképp egy finom kis mélange, és az elhatározás: ide bizony visszajövünk gyerekek nélkül is, hogy megízleljük a rozé kacsamellet, vagy a többi hívogató ételt, amelyre most nem kerülhetett sor. A legjobb lenne egy teszt csütrötökre jönni, amikor 3500 ft-ért 5 féle bort lehet kóstolni. A pincéreket már méltattam, de muszáj vagyok még egyszer megdicsérni őket. A lányaink a kávézásunk idejére már igencsak elunták magukat (ebéd közben nincs telefonnyomkodás: éljen a családi, minőségi idő!), és a kisebbik gyerkőcünk finoman szólva is rákattant a bors- és sóőrlő furmányos szerkezetére. Itt kell tehát megemlítenem,  minden elismerésem a személyzetnek, akik rezzenéstelen arccal tűrték, hogy csillapíthatatlan fűszerlázban égő gyermekem ledarálja a bisztró jelentős mennyiségű só- és borskészletét. Na jó, a végén azért rászóltam, hogy néhány szem maradjon az utánunk jövő vendégeknek is. 

Összeségében tehát egy jó belső terű (a laza és a puccos ideális keveréke), kellemes konyhájú, jó borokkal dolgozó hangulatos hellyel van dolgunk, ami még szuper lokáció is jellemez. A belváros közepén van, ahol az élet kreatívan lüktet, és minden sarkon egy újabb felfedeznivaló kaland vár minket.