Ha megtaláltuk a csemeténknek az általa favorizált sportot (nálunk az úszást), azt gondolnánk, innen már gyerekjáték a dolog. Ám, ha komolyabb sportoltatást tervezünk (leigazolással), érdemes alaposabban is átgondolni az egyesületválasztást. Hiszen a gyerekünk sportágtól és korosztálytól függően heti 3-9 edzésnyi órát fog eltölteni az adott helyen. Ami sok idő.

Bevallom, én az iskolaválasztásba is beleőszültem, ezért az egyesületválasztás is szépen feladta a leckét. Néhány szempontot mindenképpen érdemes figyelembe venni.

1) Távolság

-egyesületválasztásnál is kiemelkedően fontos szempont: ne kelljen 40-60 percet utazással töltenünk oda és vissza, ami, ha már napi két edzéssel számolunk, rengeteg utazást jelenthet

-ha a kocsival hordó szülők valamiért kiesnek a logisztikai rendszerből, nagymama, nagynéni stb. is képes legyen megoldani BKV-val az edzésre hordást. vagyis nem baj, ha az egyesület tömegközlekedéssel is könnyedén elérhető

-az úszásnál elég korán, akár már kilencévesen elkezdődhetnek a reggeli edzések, ha messzire kell utazni hajnalban, az a gyerekkel és a szülővel is elég rendes kitolás

-sokszor marad lecke a napköziből, vagy kell készülni plusz időben egy dolgozatra: ha a gyerek este 9-kor esik haza az amúgy 1/4 8-ig tartó edzésről, már biztosan nem fog leülni tanulni

2) Edző

-az edző személyisége szintén fontos dolog, hiszen a gyereknek egyszerre tanára, mestere, barátja, szülője, vagy épp pár percre, gyűlölt ellensége (ha túl kemény egy-egy szint vagy sorozat). a gyerek miatta (és persze a csapatközösség miatt) fog szeretni edzeni járni

-csakis edzés alatt derül ki, hogy a gyerek és az edző személyisége kompatibilis-e. hiába adnak más szülők remek elméleti tanácsokat, nekik vélhetően teljesen más típusú gyerekük van, mint a miénk. úgyhogy bárki bármit mond, hallgassunk a gyerekekünk visszajelzéseire

-természetesen lehet előtte egy kis lelátói kémkedést folytatni: hogyan viselkedik a kiszemelt egyesület edzője a gyerekekkel ("ordibálós, semmi nem jó típusú", "mindent letojós, túl nagy nyugi van típusú", vagy "türelmes vagyok, de figyelek  típusú" stb.).

-és persze, hogyan viselkedik a szülőkkel ("tőlük minél távolabb ül le, és nem is beszél velük", "néha beszél velük, de alapvetően a gyerekre figyel", vagy "végig a szülőkkel bratyizik, és azt sem tudja, milyen időt jöttek a gyerekei a versenyen" stb.)

-a sportkémkedés része lehet az is, hogy rákérdezünk más szülőknél, melyik egyesületben, miként kommunikál az edző. RG-sektől hallottam, de kosarasok is panaszkodtak, hogy az edzőtől e-mailt sem kapnak a versenyekről, meccsekről, nem tudják, mi mikor lesz, az edző a telefont sem veszi fel nekik, szülői értekezletet nem tart

-nem haszontalan megtudakolni más szülőktől, hogy milyen rendszerben folyik az egyesületükben az edzőtáboroztatás, megy-e a csapat külföldi versenyekre, (ez roppant motiváló szokott lenni a gyerekeknek), vagy milyen szinten száll be az egyesület a versenyeztetés vagy táboroztatás költségeibe

3) Egyesületi eredmények

-az úszók viszonylag könnyű helyzetben vannak, mert az eredményeknek egyszerű utánanézni a www.muszuszoranglista.hu oldalon: a ranglistán csak beütjük milyen korosztály, melyik nemére, milyen úszásnemére vagyunk kiváncsiak, és kiderül, hogy mely egyesület gyerekei végeznek az első között (felnőtt korosztályig meg lehet tudni az elért időket)

-nem hülyeség kideríteni, milyen híre van az egyesületnek ("sok érmük van, de széthajtják a gyerekeket", "sikeresek de azért vigyáznak a gyerekekre", "nem érdekli őket az eredmény, csak a gyerek lelke, meg a csapathangulat" stb.). 

-elgondolkoztató lehet, hogy az edzésen hány gyerek úszik egy sávban: annyian vannak, hogy egy-egy hossz leúszása csak kemény vízi pankráció árán sikerülhet, és az edző csupán a tehetségesebbekkel folgalkozik. vagy annyi gyerek van, hogy kényelmesen elférnek, és figyelemből is jut mindenkire

-mindenki egyéni ízlés szerint dönt: mi nem ipari futószalagra szerettük volna rátenni a gyerekünket, hanem családiasabb, műhely jellegűbb csapatot kerestünk, ahol vannak eredmények, de az összetartást és odafigyelést is megkapjuk

4) Szülők

-a szülői csapat milyenségéből következik a gyerekcsapat jellege. márpedig ez is óriási vonzerő a gyerekünk számára. az úszásban, hiába egyéni sport, hihetetlenül erős a csapatszellem: a sok együtt leküzdött, kemény sorozat, a közös izzasztó szárazföldizések, az edzés utáni mókás vízilabdázás, az edzésen kívüli programok és persze a vidéki edzőtáborok összekovácsolják a közösséget

-nem butaság feltérképezni egy versenyen, hogy az általunk kinézett csapatban lévő szülők olyan lelkületű, gondolkodású emberek, akikkel vélhetően könnyen megtaláljuk majd a hangot, (a gyerekeikkel pedig a gyerekünk), vagy pedig nagyon nem

-egy úszósverseny hajnalban kezdődik, és este ér véget, vidéki rendezvény esetén több napig is tarthat ottalvással. a csapatunk gyerekeinek szüleivel tehát akár napokra "össze leszünk zárva". számunkra szimpatikus emberekkel ez igazi élmény lehet (mi ezen szerencsések közé tartozunk, nálunk fantasztikus a szülői brigád)

5) Uszoda

-nem utolsó szempont, hogy mekkora medencében edzenek a gyerekek. elsőre talán furcsa szempontnak tűnik, de azért ezt is érdemes fontolóra venni. az én lányaim 25-ösben edzenek, aminek megvan a maga előnye, hiszen rövidpályás versenyeken nagyon otthonosan érzik magukat. 50 méteresben viszont néha látni rajtuk, hogy nincs meg a 50-es hosszokhoz szokott rutin és erőbeosztási készség

-nem mindegy, hogy vannak-e jó rajtkövek az uszodában, hiszen béna, nem szabvány szerinti rajtkövön gyakorolni az elugrást nap mint nap, hátrány jelenthet a versenyen olyan úszókhoz képest, akik normális rajtkövekről szoktak csobbanni edzésen. márpedig egy jól sikerült rajt nagy kincs egy versenyen...

-hogy mennyire vadonatúj vagy tiszta az uszoda, azt kell, hogy mondjam, huszadrangú szempont (nyilván ne kapjon el fertőzéseket a gyerek). persze én is nő vagyok, és a mancikás lelkemnek, meg persze a lányaim mancikás lelkének is jót tenne, ha valami menő, csilli-villi uszodában róhatnák a hosszokat, de ez az edzésen folyó szakmai munka minőségét nem befolyásolja