Évekkel ezelőtt vitt el a barátnőm a Gozsdu udvarban lévő Padthai wokbarba, ami azonnal a szívembe zártam. Az apró, vidám hely Timkó Bíbor (a Lengemesék illusztrátora) mókás képeivel, a falon lévő kedves magyarázatokkal a zöldségekről, a friss alapanyok, a gyorsan készülő ízletes ételek, melyekbe én választhatom meg az összetevőket mind lenyűgöztek.És ott voltak még az apró figyelmesességek a berendezésben: a táskaakasztó és mini szemetes az asztalon. Mind-mind olyan kellemes megoldások, melyek alkalmazkodnak a felgyorsult életmódhoz, ugyanakkor kicsit fricskát is nyomnak a rohanásra, és a rossz minőségű, igénytelen táplálkozásra. A Padthai megmutatja, hogy na, tessék, lehet ezt így is! Egyél egy jót, töltődj fel lelkileg, és mégis odaérsz a következő meetingre, mert mindezt pörgősen is megteheted.Kicsit féltem hát, amikor megláttam, hogy egyre több ilyen étterem nyílik a városban. Mi lesz itt, ha elkapja őket a gépszíj? Biztos romlik az alapanyok minősége, kisebb adagokat adnak majd, silányabb designnal is beérik: ráállnak majd a futószalagos, óriás haszonelvű étkezetetésre, és pont az a báj és emberközeliség veszik majd el az éttermeikből, ami miatt annak idején beleszerettem a helybe.De szerencsére nem ez történt. A Mammutban lévő egységet teszteltük, amelytől a legjobban tartottam. Egy lélektelen bevásárlóközpontban hangulatos, meghitt helyett kialakítani szinte lehetetlen. Ráadásul ekkora négyzetméterszámon, mely eleve órási tömegek befogadását feltételezi. Ám a Padthai vette az akadályt. A körpultnál rengetegen tudnak sorba állni, a középen lévő kivetítőrendszert pedig a terem minden oldaláról remekül lehet látni.  Az ételek ugyanolyan gyorsan rendelhetőek meg, és készülnek el, mint eddig. Pipa. Ennyit az ipari részéről.A design, ha lehet még jobb és kedvesebb, a sok, bohókás kasírozott kartonzöldséggel, és pozitív üzenetekkel. Elég egy ilyet elolvasni, hogy máris tréningezze magát az ember mentálhigiénésen a vidámságra.A falakról vigyorgó zöld és piros és különféle élénk színek ugyanolyan frissítően hatnak a lélekre, mint a thai fogások a testre.A gyerekjátszósarok is igazán hangulatos és praktikus lett: biztosítva néhány perc nyugodt táplálkozást szülőknek a csemetéik számára odakészített kis asztalokkal és ceruzákkal. A terek pont annyira vannak elválasztva, hogy ne érezze magát az ember egy gyorsétterem menzahangulatú vályúrendszerében. Finom ipari letisztultság és ikeás, skandináv derű jellemzi a belső dekort. Tökéletes az összhatás.Az ételek pedig még mindig finomak: akármelyik tésztával kéri az ember, vagy rizzsel, vagy más alappal. Ráadásul a kínálat is bővült: a dobozos teák ötlete nagy találmány, desszertből is több lett, és végre vannak levesek. Ha pedig nem bírtad megenni a kajádat, csak elveszel egy zacskót szalvétával-pálcikával, meg egy papírdobozt, és becsomagolod magadnak a maradékot.Ennyi. Megnőttek, de még mindig odafigyelnek az apró részletekre. Csak így tovább, Padthai!

Árak: a mi kis családunk 4 tésztaételért és 3 palackos teáért fizetett kb. 7500 forintot. A versenysportoló gyerekeim majd kipukkadtak, és még vacsira is vittünk haza a kajákból.